Szkeccselek

- AnyósMentők, tessék.
– Halló, az anyósom! Eltűnt!
– Juj, most meglepett. Neve?
– Dúlt Alajos..
– (Gyertek srácok, megint egy marha, figyu!) Khm, na, akkor kérem hívja az ApósMentőket, viszhall. (hihi)
– Neem, azt hittem.. mindegy.. Steinzinger Matild.
– Na ugye kérem, megvan az a név. Rendben. Különös ismertetőjegy.. a testén?
– Az egyik herém… Jaa, már értem! Honnan tudjam, még soha nem láttam a testét!
- Arcán? Nyakáán?
– Nincs. Azaz..
- (Te, ez lesz az a nyomorult!)
- ..szóval a halántékánál.. egy hbgly.
– Hoogy kérem?
– Egy hóbagoly. Ránőtt. De kicsi!! Alig látszik.
– Áhhhá. Uram, örömmel közlöm: megvan az anyósa.
- Hogyan?? Az lehetetlen! Egy vagyont fizettem azoknak, hogy kinyír..(jaj!)
– Pedig megvan. A folyóparton találtuk, zavart volt és (hihi) anyaszült meztelen.
- Mi? Lemeztelenítették?
– Nézze. Azt nem tudom, volt e nála előzőleg lemez, de hogy a gusztusosság határait feszengetőn pucér volt, az tény (VÖHAHA)
– Biztos ő az??
– Hát.. éppenséggel ellenőrizhetem. Milyen állatot is mondott? (Szerencsétlen csomag..)
– Hóbagoly!
– Aha.. Nem. Igaza van. Ennek egy szelindek van a halántékán.
– Valóban? Uh..
– Nem, maga vadbarom! Vicceltem! Egy cseszett nagy hóbagoly van rajta és folyamatosan egeret zabál, az anyósa meg közben a telefonkönyvet böngészi, hátha végre beugrik a saját neve..
 – Ohh.
– Megsúgom: már az r-nél jár..
– Nekem végem, mit tegyek?!
– Ez már az Ön baja. Taradadaadaam…
- Könyörgöm, segítsen! Magának van anyósa?
– Én ügyesebb voltam. (VÖHÖHAHA!)
– Mi lesz most velem?!
– Hát, maga legalább megpróbálta. A legtöbbnek nincs hozzá mersze. De lássa, kivel van dolga, kapcsolom magának.. ŐKET.
– ŐKET?
– Ja. Ajánlom, EZT már ne csessze el!
– Igen, igen.. köszönöm…halló!
– Halló, itt a VEJ VÉDELMI Osztály, Második Esély. Neve?
- Steinzinger Matild.
– Hölgyem, Ön sajnos nem jogosult beszélgetésre, köszönjük hívását.
– Neeeeeeeeeeeeeeee!...........

Készült a Az MR1-Kossuth Rádió „Szkeccsíró” pályázatára - 2010.04.

Szkeccselek

- Jó napot, leülhetek?
– Persze, parancsoljon.
– Ne vegye zokon, de szokott azon gondolkodni, hogy az emberek mikor Ön után szólnak, hogy "Vigyázzon, nyitva van a táskája!", talán nem azért teszik, mert jók, hanem mert roppant dühíti őket, hogy nekik maguknak nincs elég merszük kilopni a pénztárcáját?
– Aha, tehát Ön szokott ezen gondolkodni?
– Na ná! Mint ahogy azon is, hogy ha a serdülő nyelvhalnak van nyelve, akkor az anyanyelvhalnak vajon anyanyelve van?
– Ön szerint az van neki?
– Szerintem?? Maga viccel? Mikor más szalmaszálat rágcsálva boldogan méláz fel a nyár esti égboltra, én egyre csak fúródom a tekintetem, fúrom bele a végtelen fagyos kozmikus űrbe, és a görbülő tér misztériuma révén végül a saját hátamba bámulok! Érti?! Akkor látom ezt, amikor a hátam közepét! Maga szerint egy ilyen embernek van rá érkezése, hogy megtalálja az anyanyelvhalak nyelvére a precíz kifejezést?!
– Tehát nincs?
– Ez elképesztő! Maga normális?! Persze, hogy nincs!
– Értem kérem, de nem ülne vissza?
– Ahogy mondja! És én már azt sem értem mire vonatkoztatható, mikor azt mondják nekem: „ez olyan meleg, hogy kézzel vasal.” Kézzel vasal! Tessék, érintsen meg na, úgy, tapogasson át alaposan… Hát lázas vagyok én?! Vagy úgy festek, mint valami házimunkát fetisizáló szuperhős?! Hát mi történik ebben a világban? Egyáltalán, hol vagyok és milyen alak maga, hogy csak kérdezni tud?!
– Meglepné, ha azt mondanám: Ön kórházban van, súlyosan skizofrén, és én vagyok a pszichiátere?
– Áh… Üdvözlöm. Mondja, leülhetek?

Készült a Az MR1-Kossuth Rádió „Szkeccsíró” pályázatára - 2010.04.