Halál ellen legjobb szülni

„Szakítottam azzal a szeméttel!” - robbant rám egy csendes szerda délután Judit. Barátnőm akkora elánnal viharzott be, hogy gyanítom, ha a csengetésre nem nyitok ajtót, akkor is bejön. Átsöpört az előszobán, és amúgy cipőben, kabátban, belevetette magát az íróasztalom mögötti fotelbe.

– Szia. – csuktam be mögötte az ajtót. - Foglalj helyet. Kérsz egy kávét?
– Nem is hiszem el! Hogy mondhat ez nekem ilyet? „Sajnálom, ez nem fog menni, tudod, túl sűűrűű vagy..” – utánozta eltúlozva, a frissen ejtett „szemét” hanglejtését. – Mi az, hogy túl sűrű?? Hát mi vagyok én? Egy francos leves?! Amúgy kérek, kösz.
– Szerintem, ne vedd magadra. Valószínű, hogy csak neki voltál az. Na jó, nem vagy egyszerű, ez tény. De nem is értelek, miért vagy úgy oda, hiszen amúgy is megcsalt…
- Mi?! Megcsalt?! Honnan tudod? Miért nem szóltál?? Kivel csalt meg?! – ugrott felém a fotelbitorló. Majdnem elejtettem a daráltkávés dobozt.
- Jesszus, nyugodj már le Judit! De hát te mondtad, nem? Azzal a hostess lánnyal, Almádiban, ahol nemrég nyaraltatok.
- Hjaj, Kriszta, az a Jani volt! Ez meg a JÓZSI! Tudod, az a bárpultos.
- Tényleg, telefonban említettél valamit. Az volt, az Almádiban összeszedett srác, ugye? – kérdeztem, és közben sokat sejtetőn kikocogtattam a zaccot a szűrőből.
- Na igen… De akkor még nem volt köztünk semmi! Jó, megadta az e-mail címét, de csak miután szakítottam Janival, utána kerestem meg. Teljesen leizzadtam, nézd, rám hoztad a frászt. Már azt hittem, ez is megcsalt.

- Juditka, – mondtam boldogult Marika tanárnénim hangszínével - szerintem lassítanod kéne. Már teljesen meg vagy bolondulva. A homlokodon ugyan még nem villog neon betűkkel, hogy „Pasit akarok!”, de szerintem a jövő héten már az is kint lesz, ha így folytatod. És mivel pasid nincs, majd szerelhetem én, ha kiég egy betűje, mint a hűtődben a kislámpát.
- Nagy dolog, ott voltál és kicserélted, nekem is ment volna. Áh, könnyű neked. – Kicsit arrébb tolta a laptopom, hogy helyet találjon az asztalon a lábfejeinek. - Nézd meg magad! – mutatott körbe, mintha még nem láttam volna a nappalim. - Lakás, pasi, gyerekek, nem is értem, miért nincs kutyád? Olyan vagy, mint akit egy francos prospektusból ollóztak ki. Nekem meg örülök, ha olyannal jön össze a menet, aki előtte már bemutatkozott. Miért van ez? Szép vagyok, kedves, okos, művelt, jó a lábam, tudok főzni, és a karomat adnám, hogy valaki igazán szeressen…
- Magadat kéne először szeretned. Az a te bajod. Emlékezz rá, a múlt héten két és fél órán át beszélgettünk, azt mondtad, igazam van és, hogy változtatsz a gondolkodásmódodon, és teljes gőzzel nekilátsz végre szeretni magad.
- Meg is tettem. Kirúgtam Janit.
- Persze. De miután elmentem, te maradtál, beboroztál, és ha nincs az a taxis aki felrángasson a lépcsőkön az emeletre, szerintem ott alszol el a saját kapud előtt.
Barátnőm figyelmét, hirtelen nagyon lekötötte az egyik kabátgombja.
- Igen, nagyon kedves volt tőle – mondta álmodozva. Aztán lekapta lábait az asztalról, és megrázta magát. – De hagyjuk. Nem érdekes. Amúgy tényleg, nem zavarok? Min dolgozol? – bökött a monitor felé.
- Köszönöm az érdeklődést, ha akkor teszed fel, mikor jössz, biztosan mást mondok, de a válaszom most, hogy már bent vagy, nem. Nem zavarsz, és igen. Ha érdekel, olvass csak bele. – Te, céda. Tettem hozzá magamban, és asztalra a tálcát.

- Lássuk csak. "Halál ellen legjobb szülni.” Uh, a címe nagyon üt! „Talán nem túlzás azt állítani: a nemzet egész bölcsessége megtalálható szólásaiban.” – Kezdte olvasni lassan, tagoltan, készülő cikkem elejét a cemende. – „Kelet-Afrikában, Afrika „szarván” található egy, a hazánknál csaknem hétszer nagyobb ország, Szomália. Nevének jelentése sötét, fekete, mely a helyi lakosság bőrszínére utal. A régiókkal megosztott ország története viharos, nemzetségeire máig jellemző a súlyos széthúzás és bizalmatlanság. A hazánkhoz képest hatalmas területet alig 8 millió szomáliai lakja, kiknek himnusza a „Soomaaliyeey toosoo”, nevezetes terménye a tömjén, és a mirha. De amit e helyütt a földrajzi, és politikai státuszán túl még érdemes tudni Szomáliáról, hogy népi bölcsességei európai szemmel is figyelemre méltóak.” Kriszta, te most komolyan Szomáliai közmondásokról írsz?
- Igen. Alapból rajongok az olyan puritán, lényegre tapintó igazságokért, mint a „ki mint vet, úgy arat” vagy a „lassan járj, tovább érsz”. A szerény fogalmazás mögött rejlő örök igazságok, generációk százainak tapasztalatát osztja meg velünk. E bölcsességek, az állandó közszájon forgásuk miatt elcsépeltnek tűnhetnek, csak úgy, mint egy boldog kapcsolatban a „szeretlek”. Mégis, ezek az élettapasztalatra támaszkodó rövid okosságok ugyanúgy, ahogy a „szeretlek”, igazi túlélők, nem lehet őket eleget mondani, hiszen a lehető legegyszerűbben foglalják össze az adott népcsoportra jellemző problémákat, és azok megoldásait. Süteményt?
- Uh, ezt most fogalmaztad meg? Én öt év alatt sem tudtam ilyet írni, az egyetemen.
- Ezért vagyok én író, te pedig kerttervező. A növényeknek vajmi keveset ront a hangulatán, a bárdolatlan stílusod, és a néha szívet tépő nyökögésed.
- Még jó, hogy a kávéd finom. Különben most itt hagynálak.
- Még jó, hogy hazudós vagy. A kávém meg pocsék. Most vettem ilyet először, és utoljára.

Úgy pukkadt fel belőlünk a nevetés, hogy féltem, nem is bírjuk abbahagyni,de két perccel később, félelmem már alaptalannak bizonyult.
- De komolyan, te miért nem írsz soha rendes cikkeket, például lelki válságban élő nőkről? Mondjuk minglikről.
- Amiért muglikról, meg orkokról sem. Nem foglalkozom mesebeli lények szerelmi életével, és nem nézek japán rajzfilmsorozatokat. Idegesít benne a stroboszkóp, meg a mingli-babák nagy szeme.
- Azok mangák, látod, erről beszélek! Mintha megállt volna körülötted az idő. Fogadjunk, egy épkézláb írást sem tudnál kiköhögni magadból a szinglikhez szólva. Fogalmad sincs, mire van szükségünk. Csinálok egy teát magamnak…
- Nekem is, légyszi. Jobb oldalt, az elszívó mellett. – tettem hozzá, félve, hogy Juditom lebontja az egész felső polcrendszert, teafüvet keresve. – Mért baj az, hogy az írásaimban a klasszikus irodalom, az ismeretterjesztés, az emberi elme színesítése a fontos? És ha már a szinglikről, meg a minglikről van szó, akikről egyébként tudom, hogy kik. Nem értelek, miért érzed magad erősebbnek attól, hogy beskatulyáznak? Boldogabbá tesz a tudat, hogy egész marketingbirodalmakat húznak fel a pénzből, amit belőled húznak le? Ha igazi szingli vagy, vedd ezt az újságot, hord azt a cipőt, nézz ilyen filmeket, olvass olyan könyveket… Még ha eleinte lett is volna esélyed kitörni a mára piedesztára emelt magányos nő sztereotípiájából, egyszer csak azon kapod magad, mindent megteszel, hogy konzerváld az állapotodat. És ha megint elhagy egy kéthetes barátod? Sebaj, betömsz otthon egy csokitortát, és vigasztalódsz a tudattal, hogy igen, nekünk szingliknek ez jár, ennyi jutott, itt áll, ebben az újságban, meg így volt ez abban a filmben is. Tudatosan hajtod magad az önsajnálatba, minden bőgőrohamod után úgy érzed, erősebb lettél, és a túlélés újabb okot ad a büszkeségre, hogy igen, „erős vár a mi szingliségünk”, a férfiak mocskok, jobb is nekünk így. Egyedül. Egy öntudatos, büszke szinglinél nincs rosszabb.
- Én nem akarom magam sehova felemelni, te vagy a megmondhatója, mindent megteszek, MINDENT, hogy végre megtaláljam a hozzám illő férfit!
- Persze. Mindent meghallasz, megnézel és elolvasol, amiben ott a varázsszó, amiben rólad, a szingliről beszélnek. Nézz magadra. Olyan magas sarkú cipőt hordasz, hogy tériszonyom lenne benne. Kéthetente fodrászhoz jársz, nyár van, és te mégis szolizol, keresztnévről ismered az összes környékbeli pizzafutárt, és elbőgöd magad minden pelenkareklámon. Mikor dicsérte meg utoljára férfi az eszedet? Őszintén… Ha igazán véget szeretnél vetni ennek, csak két dolgot kell tenned. Szólj, ha felnőttél a feladathoz, ha valóban változtatni akarsz az életeden, szívesen elárulom.

2 és fél órával, 9 vérkomoly „Rendben, ezentúl csak így lesz! Ígérem megváltozom!”, és 3 teával később Judit elment, én pedig azon kaptam magam, hogy a cikkhez szánt afrikai bölcsességekből budapesti barátnőmnek transzformálok könnyen emészthető, örök érvényű szingli-igazságokat.

Minden ígéret adósság.
„Ígéreteidben kevesebbet mondj, mint amennyit meg fogsz tenni. Így majd mindig nagyobb örömet okozol a vártnál.”

Kinek fejszéje van, fát is talál.
„Csípd ki magad rendesen, és nem mész haza egyedül.”

Amit mindenki ismer, arra senki se kíváncsi.
„Kisebb dekoltázzsal, komolyabb „kérőt” foghatsz.”

Sűrű bozót elefántot is elrejt.
„Ha csak 5 perced van indulásig, elő a parfümmel!”

Még napsütésben keress tűzifát.
„Hogy elkerüld a csalódást, józanul válassz.”

Két adag forró víz nem hűti le egymást.
„De ne olyat, mint te. Olyat, aki illik hozzád.”

Ismerd ki a fát, mielőtt neki támaszkodsz.
„Ne ítélj elsőre, beszélgess vele.”

Ha házat veszel, megveszed a szomszédokat is.
„Ha döntöttél, fogadd el a családját is olyannak, amilyen, miattad tuti nem fognak megváltozni.”

Minden datolyában van egy mag.
„De bárki legyen, ne feledd: Ő is egy férfi.”

Aki három napja nem evett, azt semmi sem tartja vissza.
„Ne becsüld túl a vonzerőd, vagy alá a vágyait. „

Bár egy sorból valók, még az ujjak sem egyformák.
„Ha csalódtál, startolj rá a tesóra is. Ki tudja?”

Elfutsz egy gödörtől és beesel a kútba.
„Már unod. Hív. Nem veszed fel.
Másnap összefutsz vele személyesen.”

Levágott báránynak nem fáj a nyúzás.
„Már amúgy is kellemetlen a helyzet. Mondj el neki mindent.”

Ha figyelmeztetni akarod a borjút, szeme előtt taglózd le az ökröt.
„Persze legyen ott mostani barátod is.”

Ostoba beszédre hallgatás a felelet.
„De ne bízd el magad, ha mindketten szótlanok.”

Hajrá Judit, mindent bele, te édes álmodozó legjobb barátnőm! Talán a következő sikerül, hiszen mint minden szomáliai asszony, úgy te is tudod már:

Halál ellen legjobb szülni.

("De nem mindegy, hogy kinek..")

Én tiszta szívből drukkolok neked!