„A menekülő Mellek és a fényben járó Segg”
Festmények, kisplasztikák – összeszeretkezett tapasztalások materializálódása
„A szexualitás olyan ösvény, melyet minden embernek szükségszerűen magának kell kitaposni.
Ahány élet, annyi ösvény.
Egyedül felfedezendő, magányos út benső energiavilágunkban, követők nélkül.
Épp ezért felejthetetlen, mikor a megérett ember - csodálva önnön testében rejlő képességeit - először rácsodálkozik:
Az ösvények, néha egyetlen pillanatra ugyan, de összetalálkoznak!
A kereszteződésekben, vékony rétegben, nedves, sóhaj borította kövek közt, a katarzistól súlyos levegővel telt tüdővel, s ruhátlan, feszültségtől fosztott testtel a belső robbanások extatikus kakofóniájától kísérve, már-már süketen kapaszkodunk ezekbe a pillanatokba, melyek kegyetlen intenzitásukkal kompenzálják, a következő kereszteződésig eltelő roppant időt.
Üvöltő kéjükben intimebbek bármely magányos pillanatnál.
A szexualitás őrjöngve gyűri a mellet, fájdalomig éles vággyal falja a bőrt, magát elemésztve temetkezik a másik hajlataiba.
Kétségbeesetten bandukolunk..
s közben magunk sem értjük, hogyan vagyunk képesek ennyi vággyal belénk születve normálisak maradni.”
Festmények, kisplasztikák – összeszeretkezett tapasztalások materializálódása
„A szexualitás olyan ösvény, melyet minden embernek szükségszerűen magának kell kitaposni.
Ahány élet, annyi ösvény.
Egyedül felfedezendő, magányos út benső energiavilágunkban, követők nélkül.
Épp ezért felejthetetlen, mikor a megérett ember - csodálva önnön testében rejlő képességeit - először rácsodálkozik:
Az ösvények, néha egyetlen pillanatra ugyan, de összetalálkoznak!
A kereszteződésekben, vékony rétegben, nedves, sóhaj borította kövek közt, a katarzistól súlyos levegővel telt tüdővel, s ruhátlan, feszültségtől fosztott testtel a belső robbanások extatikus kakofóniájától kísérve, már-már süketen kapaszkodunk ezekbe a pillanatokba, melyek kegyetlen intenzitásukkal kompenzálják, a következő kereszteződésig eltelő roppant időt.
Üvöltő kéjükben intimebbek bármely magányos pillanatnál.
A szexualitás őrjöngve gyűri a mellet, fájdalomig éles vággyal falja a bőrt, magát elemésztve temetkezik a másik hajlataiba.
Kétségbeesetten bandukolunk..
s közben magunk sem értjük, hogyan vagyunk képesek ennyi vággyal belénk születve normálisak maradni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése