Tiszta téboly

Tiszta téboly.

Réveteg lázam, testem mocska kezét rázza…
Tegnap szép volt.
Döbbenet… Mára feslett kép lett szád varázsa…
Lelkem bénult.
Megvetett ágyam, hűlt fekhelyed ízét rágja…
Bölcs és fásult. Vágytól kábult.
Izzadt emlékekre zárult szempillám most csendben remeg…
Úgy érzem, még meg sem voltál, s máris elveszítettelek.
Gyenge voltam.
Nem szólaltam.
Könnyebb volt így; csak mozogtam.
Vagy tán a bent rekedt szavak súlya alatt haldokoltam?
Gondolatid? Örök rejtély…
Miért nem kértem mondd! Őszintén!
Mitől vet szemed parázsos rám szabott varázskabátot?
S magyarázd meg!
Ha rajtam van, miért érzem a lelkem mégis gyakran benne oly pucéran?!..

Sokkal többet adtál annál, mint gondolhattál, hogy adtál,
hisz bőrömön hordtam lelkem én, miközben simogattál…

cv