Iradék

LEÁNY

……Kedd

"…s lőn vala e könyvben sok vidámság és sok komolyság, s lészen benne ez általam ismert világ folyása…"

Segedelmedre - tsinos betűidet, mint magam, imígyen beróva - számítok, mindazon által. Értelmes ötleteim egy újabb gyöngyszeme ezen írka. Reményeimben fontosnak tartatik vala Számodra.

…Esmeleg éjtszaka borul elmémre, és gondolom, mégpedig a következőket:
Minap egy kedves ismerősöm orcájába megnyílék az Ő szája, smondá, s én hallám szavait.
Legott tudatta, hogy nem tetszék neki modorosságomban ama motívum, mellyel Reád csimpaszkodék, s imígyen megfojtani látszék Téged!…Orcámon - tsakis bévül - elillant az minden béke, s lesújtva éreztem létezésem, mint holmi tinó. A következő pillanatra már egybegyűjtve öszves erőm: kiröhögém (bár eközben gondolám: Ó, miért is születtem meg az én anyámnak méhéből?!). Igazat Te tégy, semminthogy.

Valóban erőlködék és kapaszkodék Tebeléd?? Mindennapi ténykedésednek gátot vetne termetem??…Nyugtatólag - minden esetre - válaszom tettem kérdése végire, miszerint: „Kedves öcsém, gondolatid betegek, imígyen vedd orvosságnak szavaim! A férfi, kit barátodként ismersz: szabad. Azval hál, azval kél, kivel tsak akar. S mint ahogy bennem magvából gyermek, szerelmetes kapcsolatunkból azonképp lett csendes Barátság.” Persze szóltam mondtam mindezt nagy vidámsággal, könnyedén.
De hangulatom azóta potsék. Lesajnálom, hogy eme említett ismerősöm mit vél e dolgokról, de Te! Te fontosságod vitathatatlan ez említett eset elbírálásában..


…...Szerda
(az utólagos szó jogán) Eszemmel fölérem akarásid, melyek szívemnek mindazon által nem kedvesek. Ezeddig leélt életéveid száma, minden vágyad, melyeknek kimerültetései nem bennem találtaték, s az ezektől kívül eső még számolatlan sok tények és bizonosságok a példálózat arra, miszerint a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” fonéma, esetünkben nem látszódék beigazolódni. Lásd, tisztellek ezért - hisz nem ámítod s nem is ámítottad Tenmagad egy szekundumig sem, hogy tán egyszer együvé leszünk, bár áldozattal, lemondással. Tisztellek ezért. De ó! Bár tisztelhetnélek AZÉRT!
Tudom - jól tudom én - ha volnál most itt (szégyenletes és bűnös kívánalmam szerint) szóra most nyílna ajkad, s közbe szólnál eképp: „Foglaljunk most leshelyeinken, mintahogy ezeddig is tétettük, s várjunk túzokainkra. Ki, ki.


……Csütörtök
Tsak tsupán egy kis „záradék” még, meg miegymás:
Íme, ez estve érvén minket fiaddal kedves hajlékodban, vetett ágyadban. Szuszogási hasonlatosak szuszogásidhoz. Gyönyörű…
(Tolladban a tenna mintha nem lenne mégoly telve…?) Joggal vethetnéd föl: miért ragadván magamhoz ez újabb záradékot? Joggal. Tettemnek magyarázatja imígyen fest: (Tolladat, írása rusnyaságáért e helyütt eldobám)
Tehát. Vacilálásomban válaszid e kérdés(ek)re kérném, tekintettel.

1., Viselkedésim irányodba, vajh, indokoltan késztette a közeli múltban aggályoskodásra kedves jó, én ismerősömet (avagy, véle együtt gondolod e jó Magad is, és súlyos nyomasztó terehnek veszed személyemet? Ha így, valamit én elpantserolék, de mit???

2., A lényeget elmondám fentebb az 1. pontban.
Bár szívemből száműzve szívedet, támadt nagy s hirtelen ürességem, a magam rágalmazását, viselkedésim leszólását kuntsorgásnak, nem tűröm senkitől!
De még mielőtt vetkőznék neki az sértegető s bántó torok átharapásinak, válaszoló irományodra számíték, igen tsak.
Soraimat itt végképp befejeződni láthatod, nemdebár.

LEGÉNY

Hát bíz annak már sem idejét, sem helyét nem igen tudom nagy zavarodásomban, hogy én mikoron nyúltam ennekelötte utoljára íly pennához, hogy próbálkozzam eleinkéhez hasonlatos, s mégoly idegen tollakkal ékesülni. De hát, végsoron, hisz mit is veszthetnék, ha hírös nagy értelmemnek csillogását e képpen köszörülém iron s papír segedelmére, hogy az ne éktelenkedjék világ csúfjára üresen.

Na de most már immáron másodszorra ütköze meg e nemes szándék oly csekély méretü de igen nagy horderejü kerékakasztón, miszerint nem bízék az én egyetlen porcikám sem ama nagy szólamban, hogy na most aztán ország-világ ide gyüjjék, mer’ má a Vörös Erik megokolja az ö gyermeke anyjának, hogy bíz mért van azon nagy világégés, miszerint Isten és annak színe elött közös gyermekük jogán ők mindazonátal egybeköttetek mindörökkön, s minden koron (ásó, kapa, nagykaland). Ezért az ö szíve, lelke, s mindenek felett józan s paraszti esze nem állhatná igyekezni eme helyzetet.

Mert bíz hogyan is kápráztasson Tégedet az a madár, reptének szép ívével s énekinek trillájával, ha letakarva a kalitka rejtekében próbálod Te azt megtartani, s föleg, ha amaz nem is énekesmadár, hanem bíz az kék tollú varnyú, vagy holló…ha úgy teczik, ugye!

Mindazonátal az is meglehet, hogy én magam pediglen bort prédikálék és közben csak a vizet vedelém, de hát tedd szívedre kezed, s ki-ki a magáéra vagy épp parterjáéra! Vajon ez jobb-e, vagy az ellenkezöjét cselekedni? Ugye.

Mert bíz az egyszerü ember fiában nyomot hagy, ha egyszer megégetik a kezét. S míg emez kínos sorokat tintával szíved közepibe vésem, nem azért teszem, hogy eltöröljem, s kioltsam véle, hanem éppen, hogy világot gyújtsak odabenn.
Mert
nekem csak egyszer hazudtál,
csak egyszer csalhattál,
s csak egyszer fenyegetőztél törvénnyel, joggal.
Csak egyszer, csak egyszer. Okosnak is kéne lennem de csak félek, hogy van a tarsolyodban még egynehány oly dolog, mellyel mindig csak egyszer de fájdalmasan törhetnél derékba…és engemet aggodalommal tölt ez el, ha irányodba gondolék.

És még valami. Az, hogy gyermekemet megszüléd nélkülem, a fejem fölött döntve - és most gondolkozz! Mert Te akkor is megtetted volna ezt ha én rögtön nemet mondok is az nem jelentené, hogy örökre veled, csak, hogy örökre melletted. Butaság az, mi fejedben kereng: nem felelőst keresek és nem a gondot - mint holmi rongylabdát - vélem passzolgatni. Itt már helye sem egyiknek, sem másiknak. Szavaim lámpásként, hiszem világítják mondandóm: jobb nekünk messzirő egymás mellett, mint együtt egymás nyakának.

LEÁNY

……Szombat

(…s miközben én végezém kisdolgaim, fiad, melyet én „fejed fölé szülék” ennek előtte majd tíz hónapja, leborítá polcodnak mindenik tartalmát - a kutakodás gyanujába taszajtva ezzel az már előtted eddig is hírös becsületim. S bár képzelhető részedrül most nagy por és altáj rugdosódás felibém - mer’ hogy olvasám a Te annak előtte nem hozzám s nem nékem rótt soraid - vállalám aztat. De itt mégis megjegyzém: kényesen vigyáztam bötűid nem lesni, miközben pakolám azokat általam vélt helyükre. S lészen levelem kezdete tulajdonképpen emitt:)

Ó. Félreértve látom újfenn soraim, mintmár annak előtte sokszor…

1., Ásót, kapát s miegymást forgatni, emlegetni Tevéled kapcsolatban, számomra emlegetni s nékem forgatni tsak majd porhüvelyednek - hiszem úgy egyszáz esztendő múltán - földbe tételekor lesz kívánatos.

2., Az, ki e világon beszéli e páratlan mi nyelvünket, nem vak a két szemire s nem siket no, és tán még ösmeri is személyünket..nos, eme személy a megmondhatója kaptsolatunk rusnya voltának, s jövője nemlétét bízvást kijelentheti. Mi engemet illet, „mögtartani” Tégedet akar a franc! Nem vagy enyém s nem is voltál az soha sem nem! S bár ajkaid közt egy s némely esetben kiszűrted mondatid, hogy „akkor mikor még nagyon szerettelek”…hinni ezt nem tudtam. Mert a múltba visszabeszélni oly könnyű, de a mi múltunk a zaftos belemagyarázatoktól már így is erősen dagadozék. Abban rend már nem lészen többé ez ég alatt. (A kéktollú varnyú teccik, elmondám.)

3., Hogy kezeid égetésekor fontos valék Neked nem tudám. Most is - mint már ezt annyiszor - tsak így hozhatom a magam mentségire nyilvánosságra. S hogy törvénnyel s joggal élni akartam, volt mind azért, mert bár Veled akartam: mégsem tudtam.

4., A nékem írt sorok közé bebúva látom magam a Te szemeddel ilyensformán:
Bosszúszomjas, alattomos léha asszonynép mely rendre kettétöri a tsinos és egyenesjárású szép magyar leventét. Körmeit reszelvén egyre tsak jár fejiben a
zavaros lé, s igyekszik a legény arcára ülve annak szép szemit más lyányok farának nézésitől így megvonni. Tehát olvasim ezt a Te soraid között. De vagyok, s óh! Látom így magam magamat:

Sápatag orcájú fiatal némber, ki nagy rettegésiben egyre attól fél, hogy lelkit végképp az Ördög viszi majd el! Mert egyre több benne a helyrehozhatatlan kár, mit Kend okoz, tsak úgy, jáccásiból. Közönye engedi ezt, nem emlékezvén, hogy előző életében talán Szerelem volt a böcsületes neve, e mostanra már tsak szánalmas hajléktalannak teccőnek.
No, de amég így rongálódik énbennem tsak azt felejti, hogy mert a Nagyságos úrnak már nem telik kénye s kedve benne s szükség se viszi már a megtartására, gondolhatna másra. S régi csillogásiból hagyhatna a jövendőbeni, párban tán a lyányhoz jobban hozzáillő férfiszemély részire is…

5., Érzem, tsak tsiklandozni sikerül rovátkolásommal arcod, s nem elméd éri a fekete tenna. De merthogy - vélem - Néked is fóbiád ragaszkodásom, ím egy egyszerű elbeszélés magamról:
Nem vagyok érzéketlen irányodban. Sőt! De lényemet és önbecsületemet ember lábbal még így nem tiporta. Ha mész máshoz vagy máshuvá, vissza én nem foglak. Keresztbe Néked én nem teszek. Mégis érzem minden szekundumban, zavar a voltom. Emlékeztetlek?…Számodra az lenne kedves, ha példának okáért, csak úgy, hirtestelen gyorsan testemnek milliárd molekulája porként ülne fel a mennyboltra, oda, ahol a mindig falni kész hatalmas Fiastyúk búzaszemnek nézve azt, felcsipegetne. Sírom sem maradna itt, e népes nagy korongon, mi emlékeztethetne arra, hogy valaha is léteztem…mert ugye ez a baj? A létezésem.
Remény arra, hogy távol és messze egymástól, de egymás mellett?.. „Butaság az, ami a fejedben kereng! ”

Epilóg

Íródott levelem a patás ördög poklának 77. bugyrába, sréhen a harmadik kondér megett. Reménytelve várom válaszod lentebbre.
(Nem igaz Malackám, imádlak szeretlek, imádj és szeress te is!! Igen tudom, hogy a Gizivel a Julival a Zsófival a Szamantával, mindegy! Gyere te kis kócos! // Nos tehát. Amennyiben tárgyilagos szeretnék lenni, meg kell, hogy állapítsam: kezdek idegileg tönkremenni…)

Snitt (10 év múlva)
- Szia Erik! Ezt nem is hiszem…hogy vagy?! Úgy örülök! De tényleg!
- Khm…Szióka…
- Mi van Veled?...Az utóbbi néhány évben alig hallottam Rólad! Mesélj!
- Áh, semmi különös… Marci végzett már a YALE-n?
- Igen. Hát nem csodálatos? 11 évesen…Képzeld, most egy angol génsebész-csoportban dolgozik. Jelölték Nobel-díjra is az „Intelligencia, mint öröklött tulajdonság” című disszertációjáért…Tegnap este volt a tévében vele egy interjú, nem láttad?
- Á, tudod elváltam tavaly, és az asszony elvitte a tv-t is…
- Sajnálom…
- Köszi…Khm…Szóval génkutató lett a fiam…
- …Úgy néz ki. A 10. születésnapján Ő adott nekem ajándékot! Hát nem édes? Átadott egy hitelesített igazolást, miszerint minden szellemi adottságát anyai ágon örökölte…
- Uhh…ez…ez igaz?…
- Igen… de a záradékban az állt, hogy nyáron felpofozta a barátnőjét mert nem édesített tölcsérbe hozott neki a fagylaltot. Szóval azért Belőled is van benne…
- Aha…azért büszke vagyok rá.
- Hát igen…öö…hát, egyébként hová?
- Megyek a közraktár utcai ingyen étkezdébe.
- Így megkopasztott az exnejed?
- Csúnya per volt…és Ő nyert…a ribanc!..
- Ne haragudj, de hogy is hívták?
- (Lujza, Gabi, Virág, Dia, Móni, - pfuj, tudom, hogy undorító - Judit, Edit, Andi... - de majd akkor ne felejtsd el aláhúzni!)
- Persze, persze. Emlékszem…
- És ti? Hogy vagytok a Bandival?
- Ó, köszönöm. Tavaly nyáron Ő lett Mr. Universum! Biztos láttad a fotóját, minden újság címlapján ott volt akkoriban!
- Nem, sajnos éppen börtönben voltam…
- ???
- Megerőszakoltam egy kis szőrös fogatlan állatot a pilisben…A nejem már évek óta…hát…El tudod képzelni…nehéz ez erről beszélni...
- Aha…éértem…khm…érdekes.
- És te?
- ..öö…Tessék?
- Te hová mész?
- Csak ide a kocsihoz.
- Te és az autó? Mióta vezetsz?
- Bandi vette nekem…az első nemzetközi Body Billdig versenye után, látod ott? Az a kétajtós piros Turbó GXLS 6.8-as HyperLotus. Ha már ilyen autót kaptam letettem a jogsit is. Elsőre ment, nem volt semmi gond…khm…igen…hát, és te hová?
- Már mondtam.
- Igaz…de gyere! Meghívlak. Iszunk valahol egy üveg pezsgőt!
- Köszi, de nem lehet. Hétre vissza kell mennem a szállóra, különben agyonüt a nevelőtisztem. Tudod csak feltételesen engedtek ki…Szegény öreg mókus…legalább nőstény lett volna…
- Na jó…akkor én megyek…Ne vigyelek el mégis valameddig?
- Áh…nem, köszi. Tudod, a szagom…Kínos.
- Persze. Azért örülök, hogy láttalak… Adsz egy puszit?
- Nagyon… szívesen…
(CUPP )

VÉGE ?