Ébred-és

Napsütéses reggelen felnézve a szikrázó égboltra, elmosolyodtam.
A felhők, mintha gyönyörű kék vászon előtt lebegnének...
Aztán belém hasított, hogy a világűrrel nézek farkasszemet, hogy rideg és végtelen semmi az, ami körbevesz, ami hatalmas kék szájpadlását mutatva felém, beleásít az arcomba.
A pszichoterapeutám nem vette fel. Mivel nem volt több ötletem, én is ásítottam.
Kicsit jobb lett...