A muslica dícsérete

c

Tegnap reggel kávézás közben, komoly vitába keveredtem a párommal.Szenvedélyes szócsatánk fókuszában, egy szelet lebarnult almadarabon az idejét múlató, apró fekete muslica állt. A betolakodó jobbára semmit nem csinált, de lehet, csak aprósága miatt nem láttam rajta, hogy a puszta létezésen kívül, bármi más elfoglaltsága is lenne. Honnan jött ez a muslica? És hol volt eddig? Lehet, hogy többen is vannak? És egyáltalán, milyen név az, hogy muslica?!

Hozzá nem értésünk nem befolyásolt minket, a minden vita bölcsőjét ácsoló, egymás közötti határozott véleménynyilvánításban. Párom szerint a zöldség vagy gyümölcs illata egyfajta aktivátor, mely tartós jelenlét esetén fuzionál a spejzban szunnyadó szezámmagokkal, és azokból kel életre – mint holmi alvó ügynök – a muslica. Bár némileg szkeptikusan fogadtam a szezámmagból rafináltan előbújó beépített kém elméletet, kicsit én is hajlottam rá, igaz, inkább a darált mákszemekkel kapcsolatban.

Felmerült, hogy Európa keletibb részein esetleg élhet a mus, ami szintén egy titokzatos eredetű, fekete, spiccesen röpdöső rovar, csak nagyobb és agresszívebb. Ennek magyar, kisebb változata a muslica. Kicsit kisebb, kicsit szelídebb – de legalább a miénk. Bár ha a manga és a mangalica esetét vesszük, dől ez a tézis is. A spiccről aztán beugrott, hogy ha az ember napsütéses délután kint hagy egy használt borospoharat az asztalon, a muslicák mintha csak testükkel védelmeznék, élőláncot alkotnak a pohár száján uszkve 5 perc alatt, lehetetlenné téve a további jóleső borozgatást… Lehet, a muslica egy borászattal kapcsolatos biológiai kutatás genetikai mutációja? Jesszus, akkor most ki kell dobjam a spájzból a mazsolát…

Információs éhségem a kávéspoharak elöblögetésével sem csökkent, így miután párom elment a dolgozóba, rávetettem magam az internetre, hogy fényt derítsek a muslicák titokzatos életére. Leütve a megfelelő keresőszót – kitalálod mi volt az? - legnagyobb megdöbbenésemre elárasztotta monitoromat a nagynevűbbnél nagynevűbb tudósok, kutatók, és kiadványok muslicaboncolgató tanulmánya, és cikkei. Nem hittem a szememnek. Én úgy véltem, hogy mini transzformerként mákszemek alakulnak át az asztalomon tanyázó muslicákká, erre kiderül, hogy már részletes citológiai térkép is készült a kromoszómáikról! És nem ám, hogy muslica, van latin neve, képességei és szerelmi élete! Egy óra tömény informálódás után már kijelenthettem, mindent tudok erről az életformáról; okos és bölcs muslicológus vált belőlem. Ha kész vagy rá, szívesen megosztom veled is a legzaftosabb tényeket egy villám-muslicológiai gyorstalpaló keretében.

Az muslica (drosophila) lát, szagokat érez, és a kusza, rendszertelen repülési útvonala (amiről balgán azt hittem, csak a bor, vagy a fáradtság miatt olyan zilált) megfelel egy matematikai algoritmusnak, az úgynevezett Lévy – eloszlásnak. Mivel matematikai szabályok mentén navigál, maximalizálja annak esélyét, hogy talál valami fogára valót - már ha van neki. Kicsit kellemetlenül érintett, hogy én sem vagyok okosabb a muslicánál, hiszen pont ezt teszem, miközben a konyhában próbálom kideríteni valamilyen kellemetlen szag eredetét. Körülszimatolok itt, aztán ott, aztán arrébb is, és figyelem, hogy erősödik, vagy gyengül-e a szag. Minden esetre legalább a szerelmi életünk azért különbözik, és ez megnyugtat. Vigyázat, a tartalom innen 18+!

Először a hím megpillantja a nőstényt. A smúzolás után megközelíti, és mellső lábaival – melyek praktikusan ízlelőszerveit is tartalmazzák – megérinti, egyszóval letapizza. A nőstény feromonjainak érzékelését követően a hím megkezdi nászénekét, mely ez esetben nem a „Love me tender”, hanem gyors szárnyrezgetések sorozata. A lelkes udvarlástól már teljesen alélt nőstény ekkor finoman kacérkodva lassít repülésén, így lehetővé teszi, hogy a hím tovább vizsgálgassa labellumjával (a nyelvével..hmmm….) Aztán vége a gyengédségnek, ha lenne neki, a hím elővenné a latexruhát meg a fekete hasított bőr korbácsot, de mivel a piac még nem ismerte fel az apróságok igényeit, jobbára begörbíti potrohát, és teszi, amit tennie kell. Oh. Így visszaolvasva nem is tűnk annyira másnak…

Bár sok dolgot megtudtam róla, maradtak megválaszolatlan kérdéseim e fekete szívtiprót illetően. Ezért most megyek, fogok egy nagyítót és meglesem az almán meditáló asztaltársam. Lehet, tanácsot is kérek tőle… Zsolt mostanában alig bókol. És valami nagyon bűzlik a hűtő körül is.