Bőr nem marad lúd nélkül

Ha a szutra, nem az indiai kultúra rendszerezett (akár írásban, akár szájhagyománnyal terjedő) dokumentumainak alapegysége lenne, hanem mondjuk egy nagy szárnyfesztávú egzotikus madár, és a dzsungel könyvének kígyójaként elhíresült mellékszereplő, mostanság varázslóba botolva épp ilyen madárrá kívánna válni, akkor joggal gondolhatnák a fák koronája között hibbantan ugráló majmok, hogy Ká ma szutra.

Ha már Indiánál tartunk, a mindenség teremtő és pusztító erőit egyszerre jelképező soktagú Istenség akkut reumatikus fájdalmait, a tévhittel ellentétben frappánsan ki lehetett kezelni. Tökéletes volt erre a Síva tagi só.

A mindezen fenti tényekre magasan tevő és olajozottan hazudozó, agresszív diák tengerparti vacsorája, a parafináltan elkészített durvangolna.

Amúgy ez a diák jelenleg filozófia-szakra, és agrár-szakra jár, de a kecske-szakra nem iratkozott be, mert azt még egy olajozottan hazudozó, agresszív diák is tudja, hogy a kecske-szak áltudomány!